Név: Lucio (Lucimar da Silva Ferreira)

Pozició: Védő

Születési idő/hely: 1978.05.08 Brazília

Magasság/Súly/cipőméret: 188cm, 84kg/ 10

Családi állapot: nős, 2 gyerek (Victoria, Joao Victor)

Tulajdonságok:szorgalmas,barátságos

Hobbi: családi séta, tenisz, mozi

Mottó: "Sok munka, és Isten"

Korábbi klubok:

Bayer 04 Leverkusen (2001-2004)
Internacional Porto Alegre (1998 - 2000)
Clube Regatas Guara (1995-1997)
Planaltina EC

Amióta a Bayernben játszik 2004. július 1.

Sikerei: Világbajnok 2002, Német-bajnok 2005,2006 DFB-kupagyőztes 2005,2006 Ligakupagyőztes 2004, Konföderációs kupa győztes 2005

A brasíliai születésű Lucimar da Silva Ferreira a Planaltina együttesében tanulta meg az alapokat, majd 1995-ben, tizenhét évesen kötötte meg élete első profiszerződését egy felnőttklubbal, a Clube Regatas Guaranival. Három évet töltött el itt, mielőtt leigazolta volna a Porto Alegre-i Internacional együttese. 1999-től alapember (előtte a középpályán futballozott a helyi legenda, Dunga), s remek játékára felfigyeltek a nemzeti tizenegy válogatói, így bekerült a 2000-res olimpiai csapatba is. Odahaza párját ritkította - szó szerint, ugyanis egy edzésen komolyan összeverekedett egy játékostársával -, de abban a bajnoki szezonban már ő lett a legjobb otthol játszó hátvéd! Az új szövetségi kapitány, Émerson Leao első mérkőzésén, Kolumbia ellen a kezdőcsapatba állította Luciót, aki gyakorlatilag azóta kihagyhatatlan a selacaóból. Természetesen stabil válogatottként hamarosan Európába költözhetett: 2000 decemberében érte és az argentin Diego Placentéért a Bayer Leverkusen 17,5 millió márkát fizetett, azaz az egyesület történetének legdrágább játékosa lett.

Harmadik német bajnokiján duplázott az 1. FC Köln ellen, s kiváló védőmunkája mellett öt gólig jutott első szezonjában! Bár a germánok vezetői igyekeztek távol tartani őt a válogatott mérkőzésektől (nem engedték el a kolumbiai Copára annak veszélyessége miatt, majd visszarendelték pl. a Panama elleni barátságos mérkőzésről, mondván, fölösleges ott lennie), alapember volt Felipe Scolari csapatában. Igazából 2002-ben figyelt fel rá a futball világa: a Leverkusen ezüstérmet szerzett a bajnokságban, bejutott a BL és a Német Kupa döntőjébe is, Lucio pedig hét góllal segítette a gyógyszertáriakat a menetelésben: a Pool elleni továbbjutást ért, a Real Madrid ellen pedig ő egalizált a skóciai fináléban. A nyári világbajnokságon pedig a legnagyobbak közé emelkedett, amikor vezéralakja volt a magabiztosan aranyig masírozó brazil válogatottnak is, mindössze az angolok elleni mérkőzésen akadtak gyengébb pillanatai. Ekkor már természetesen Európa nagycsapatai is sorban álltak érte a Real Madridtól a Barcán át a Juventusig, de maradt még két, sok csalódást és sérülést hozó szezonon át Leverkusenben. 2004 nyarán, a búcsúbronzérem után 12 millió euróért a Bayern München igazolta le s kötöttek vele hároméves szerződést.

A Bayern védelmi oszlopa mindössze öt századdal lemaradva követte a védők ranglistáján az aranyérmes honfitársát, Bordont s egyértelműen alaptagja lett a nemzeti tizenegynek is. Viszont akárcsak kollégája, ő is átesett a szezon előtt a klubváltás sokkján: a 12 millió euróért bőrgatyát húzó hatalmas termetű ex-leverkuseni bekk első pár mérkőzésén bizony igencsak szenvedett Robert Kovacék között! Bár tökéletesen sikerült debütálása a HSV elleni idegenbeli bajnokin, a lehető legmagasabb, azaz 1-es osztályzatot kapott, de következő tíz mérkőzése tragikusra sikeredett, csak úgy röpködtek a csúnya 3.5-ösök, sőt, a Leverkusen elleni teljesítményéről, amikor is úgy kaptak ki 3:0-ra a szezon mérkőzésén, hogy nyugodtan lehetett volna akár 7:0 is a végén, nem mesél majd legendákat unokáinak; de a Gladbachtól elszenvedett vereségből is alaposan kivette részét Kovaccsal vállvetve. (Tehát akárcsak Bordon, ő is egykori csapata ellen mutatta be idénybeli legrosszabb produkcióját!) Novembertől viszont már nem lehetett rá panasz, talán csak a Bochum elleni otthoni Tapalovics-féle fejesgólt lehet nyakába varrni, de ettől eltekintve magasan a bajor védelem legjobbjaként fejezte be a szezont. A vezetők is így érzik, nem véletlen, hogy Koffourt és Kovacot is eladták mellőle s ősztől a Lahm-Ismael-Lucio-Görlitz-kvartettben egyértelműen övé lesz a főszerep.

Minden bizonnyal többször leend majd eredményes az ellen kapuja előtt, hiszen negatív rekordként mindössze három gólt lőtt idén a Bayern színeiben - igaz, a Chelsea ellen kétszer is bepattant róla labda a hálóba, de emlékszünk még rá hogy melyikbe...