Életrajz

Forrás: Dénes Tamás: Bayern München (Stadion Könyvtár 10. kiadványa) + saját gondolataim
Másolás, továbbterjesztés tilos! Amennyiben szeretnéd megosztani máshol,  írj nekem, vagy tüntesd fel a forrást! Nem nagy kérés!

Oliver Kahn életrajza röviden:

Rolf Kahn hajdanán a Karlsruhe profi játékosa volt, még előtte pedig szerepelt az ifjúsági válogatottban. Nem kisebb nagyságokkal mint Sepp Maier vagy éppen Wolfgang Overath. A hetvenes évek végén már a kisebbik fia, Oli is futballozni kezdett, sőt kifejezetten ügyesnek tűnt a kapuban, még ha jobb is szeretett a mezőnyben játszva gólokat szerezni. Rolf papa sokáig gondolkozott, hogyan tarthatná Olit a kapuban, míg nem eszébe jutott a régi barátság Sepp Maierrel. Tudta, hogy Oli mennyire csodálja Sepp Maiert, és ezért kért számára egy mezt meg egy kapuskesztűt ajándékba! Oliverrel madarat lehetett volna fogatni, nagyon büszke volt az ereklyéire. Az apja meg az ötletére, mert ezek után Oli más sem szeretett volna lenni, mint kapus. Álmodozott sikerekről, dicsőségről, de azt azonban sosem remélte, hogy majd egyszer Sepp Maier mondja róla, hogy "Oliver Kahn a Bayern történetének legjobb kapusa! "

Ám hosszú és rögös volt az út, ameddig Oliver Kahn a csúcsra ért. Természetesen a Karlsruhéban kezdte a pályafutását. Végig járta a klub szamárlétráját, és az amatőr csapatban, bátyjával is játszott együtt. Oli még a serdülők között a mezőnyben is focizott, de ejött az idő, hogy bevonuljon a kapuba! Nem túlzás, hogy Kahn ezek után a profik között is kivételes volt.Az ifjú Kahn világos célokat tűzött ki maga elé: "Legkésőbb 22 éves koromra a KSC első számú kapusa akarok lenni!" 1991. június 15-én ünnepelte a nevezetes dátumot és addigra már 22 mérkőzés állt a háta mögött, valóban a csapat 1. számú hálóőrévé avanzsált. S attól kezdve- Münchenbe való távozásáig- át sem adta senkinek a helyét. A következő 3 esztendőben 102 mérkőzésen védett, addigra már sikeres kapusnak mondhatta magát. A 92-93-as idényben a Karlsruhe a Bundesligában 6. helyezést ért, el, kiharcolta az UEFA-kupa indulás jogát. A kupában Oliver 10 meccsen mindössze 7 gólt kapott, nem csoda, hogy egész Európa megtanulta a nevét. Az ÉV kapusának választották Németországban! Még az sem vette vissza formájában, hogy a B. Möchengladbach ellen fejbedobták egy vadgesztenyével.

Az amerikai VB után (ahol 1 percnyi szerephez nem jutott Illgner mögött) az FC Bayern 4.6 millió márkáért leszerződtette. Nagyon sok pénzbe került, azóta nem fizettek ennyit kapusért a Bundesligában. Beilleszkedési gondjai nem voltak, mindenki elismerte munkáját, és sokat segítettek neki , a még Karlsruhéban játszott csapattársak is: Scholl, Sternkopf, és elsősorban Oliver Kreuzer, akit Kahn a legjobb barátjának tart közel 100 játékostárs közül.

Első müncheni esztendejében a Bajnokok Ligája elődöntőbe jutott a bajorokkal, ott azonban a csúcsformában lévő Ajax búcsúztatta őket.Más kérdés, hogy nem Ő, hanem Sven Scheuer védett, mert Olivernek még 1994. november 26-án elszakadt térdének a keresztszalagja. Mások aggódtak volna, hogy ezzel kettétörik a pályafutások, de Oliver már hetekkel később, mint megszállott edzett, s alig öt hónappal később visszavette helyét a Bayern kapujában. Hetek alatt pazar formába lendült, így 1995. június 23-án Svájc ellen bemutatkozhatott a Nationalelfben.

Habár, ezt nem követte még áttörés, hiszen "csak" második számú kapusnak számított Andreas Köpke mögött. Ennek ellenére benevezték a nagy tornákra, részt is vett, de, csak 2000-ben az EB-n lett a Nationalelf első számú hálóőre. Bár a portugálok ellen Ő sem volt formában, de nem rajta múlott a németek kínos szereplése.

Kárpótolta magát a Bayern sikereivel,1996-ban például tevékeny része volt abban, hogy a Bayern 20 év után ismét nemzetközi kupagyőzelmet szerzett, az UEFA-kupát. 12 meccsen csak 10 gólt kapott, pedig ott volt az ellenfelek közt a Barcelona és a Bordeaux is (amely még Zidane-nal és Lizarazuval állt fel)... Ezek után Német bajnokságot nyert 1997-ben,1999-ben,2000-ben, 2001-ben , 2003-ban és 2005-ben, a DFB kupát is magáénak mondhatja 4-szer (1998,2000,2003, 2005) Ezenkívül megnyerte 2001-ben a Bajnokok Ligáját is: egy igazán nagy fájdalma volt, hogy 1999-ben elvesztették a BL döntőt Barcelonában. 2001-ben ismét a döntőbe került a csapat, és mondhatjuk, hogy éppen talán a küzdésnek és OLIVER KAHN-nak köszönhette a csapat a győzelmet. Később így emlékezett a 11-es párbajra: "Mindent megpróbáltam kikapcsolni, csak a lövésekre koncentráltam. Azt akartam, hogy semmi se jusson el a tudatomig a külvilágból. Sem a közönség morajlása, sem a  többi játékos hangja, sem a tizenegyeseink látványa. Semmi. Transzban voltam. Azt hiszem, még soha, nem koncentráltam ennyire korábban. Az utolsó lövés előtt eldöntöttem jobbra vetődöm majd el. Már gyerekkoromban, amikor először álltam kapuba, akkor is jobbra szerettem jobban elugrani.Szerencsém volt, hogy Pellegrino épp azt a sarkot választotta. A jobb sarok szerencsét hozott, ki tudtam ütni a labdát. Őt választották a mérkőzés legjobbjának, Pelétől vehette át a díjat. A FIFA-tól Fair Play díjat is kapott, mert a döntő után megvígasztalta Santiago Canizarest.

Ezen sikerek után 2002-ben a csapat minden címről lecsúszott,de az Oliver Kahn és a Michael Ballack vezette Német Válogatott a VB-n a döntőig verekedte magát. Oliver Kahn a döntőig mindössze egy gólt kapott, Őt választották a VB legjobb játékosává ill. kapusává. Csúcsra ért.  Csak ugye az a fenomenális hiba nem kellett volna, nem tudta feltenni a német gárda a pontot az i-re. A Bayern kárpótolta a szurkolókat 1 évvel később. Habár a Bajnokok Ligájától már a csoportkörben búcsúztak, de megnyerték a bajnokságot, és a kupát is. A 2003-2004-es idényben a Werder lett a bajnok, a Bayern ismét minden címről lecsúszott, a  BL-ben pedig a nyolcaddöntőben a Real Madrid búcsúztatta a gárdát! Oli Kahn-nak sem ment annyira, gondoljunk itt a Werder elleni hibára, vagy Roberto Carlos lövésére, amit még a grundon játszó gyerekek is megfogtak volna. 2005 májusában már megintcsak bajnokságot, és kupagyőzelmet ünnepelt a csapat! Kahn mélyponton volt, és úgy tűnik igyekszik kilábalni belőle..
A 2006-os év már roppant jól sikerült Kahn számára, teljes erőbedobással készült a Világbajnokságra, ismét a teljes küzdés volt rá jellemző. Sokan már túl öregnek tartották ahhoz, hogy még akár évekig a Bayern kapujában alljon, de ezt teljes mértékben megcáfolta. Kiélezett volt a harc, hogy kezdő kapus lehessen a világversenyen, de végül Lehmann kapott bizalmat. Sok a "miért" még most is ebben a témakörben, de el kellett ezt így fogadni. Oliver elfogadta, egy rossz szava sem volt, a német rendezésű világbajnokságon a kispadról buzdította a Nationalelfet. Bár ismét felmerülhet néhány kérdés, hogy a valaha volt világ legjobb kapusa, azaz a rengeteg sikert elérő Kahn hogy élhette ezt meg. Csalódás? Sértettség? Ha ezek meg is voltak, Kahn mégis emelt fővel vállalta azt, amit teljesíthetett. A Nationalelf az elődöntőig jutott, ahol Kahn nem a védéseiről, hanem az óriási emberségéről tett újfent tanubizonyságot: bíztatta vetélytársát, honfitársát, Jens Lehmannt.... És megadatott a dicsőség, hogy Oliver védjen a bronz éremért vívott mérkőzésen. Ez volt élete utolsó válogatott szereplése, méltóképp is játszott hozzá.
Miután lemondta a válogatottságot, már csak a Bayern maradt. Egészen 2008 nyaráig védte a bőrnadrágosok kapuját, nem mellesleg olyan védésekkel, amit fiatalabb korában is sokszor bemutatott. Eljött a búcsú ideje, time to say goodbye.

Azt hiszem, sokan vagyunk úgy, hogy egyszerre sírnánk, egyszerre nevetnénk. Sírunk, mert nem kezdődik többet Kahn nevével a Bayern kezdő tizenegye, nem láthatjuk őt, amikor teljes erőbedobással buzdítja csapatát, nem örülhetünk együtt a védéseinek. Nevetünk, mert visszagondolunk arra, hogy mennyi boldogságot, mennyi emberséget kaptunk tőle az évek során. Egy legenda, ő Oliver Kahn. Sok szurkoló, és sok ember példaképe lehet minden tekintetben.
Egy kapus távozott, egy legenda maradt. Köszönjük, Oliver Kahn!!!

Hajrá OLIVER KAHN!!!!!!!!!!!!!!!!!

Forrás: Dénes Tamás: Bayern München (Stadion Könyvtár 10. kiadványa) + saját gondolataim